A játék főszereplője egy Ayumi nevű, méretes bakancsát leszámítva alulültözött kincsvadász, aki egy komoly zsákmány ígéretével kecsegtető ősi térképhez jut. Meg is szerzi azt, azonban felelőtlensége miatt újabb kihívásokkal kell szembesülnie... Cikkem témája egy 2007-ben megjelent, egyszerű és hangulatos hack & slash játék Kelet-Európából.

Játékmenet

A játék lényege pofonegyszerű: a nem túl komplex lelkületű főhősnőt irányítva le kell győznünk a hullámokban ránk ömlő ellenfeleket, vagy nagy ritkán csapdákat kell kikerülnünk.

Ayumi harci kelléktára három részre oszlik:

• a közelharc során két gunblade-je (kardéllel rendelkező pisztoly) élesebb felével tudja különböző kombókkal lekaszabolni ellenfeleit,
• eltérő technikákat alkalmazva le is lőheti őket,
• különböző kategóriába sorolható varázslatokkal végezhet a rá támadókkal.

Az egyes ellenfelek legyőzéséhez különböző technikákat kell használni, nem meglepő módon a két-három pályánként megjelenő bossok elpusztítása plusz trükköket igényel. Tippeket a Beastiary menüpontba szerezhetünk ezzel kapcsolatban.

Az ellenfeleket legyőzve XP-t (itt éppen lelkeket) szerezhetünk, amellyel további varázslatokat, képességeket vásárolhatunk. Ezeket a varázslatokat négy gyorsbillentyűre tehetjük, ezeket a későbbi pályákon folyamatosan variálni kell.

Az egyes pályákon az ellenfelek mellett lelkeket rejtő kincseket, tárgyakat és sírokat, enyhébb agyfaszt, illetve képességeinket fejlesztő ereklyedarabokat találhatunk. Az egyes szakaszok rövid idő alatt teljesíthetőek, ha sikerül eltalálnunk a jó taktikát.

A harc jó is, meg nem is: sokszor monotonná válik, mert adott varázslatokat és kombókat kell ismételgetnünk, viszont az egyre táposabbá váló főhősnőnk által elszabadított káoszt azért jócskán lehet élvezni is. Az ellenfelek és az effektek miatt gyakran semmit sem lehet látni abból, hogy pontosan mi is történik a harctéren, viszont nekem a heveny billentyűzetcsapkodás és hisztérikus vihogás mindig nyerő taktikának bizonyult. Az irányítás amúgy jól sikerült: lehetett ugyan érezni a konzolos kiadások hatását, viszont a billentyűzet+egér kombináció is tökéletesen működött.

A monotonitás főleg a durvább hatású varázslatoknál bukkan fel, mert ezeknél váltott kameranézetű, fix animáció van. Látványosnak látványosak, csak ötvenedjére már inkább nem kéne őket erőltetni.

A játék során két kört kell megtennünk a szigeten, ez szerencsére a gyakorlatban az eltérő hangulat, a más-más ellenfelek és a főszereplő fejlődésének köszönhetően nem annyira monoton, mint amilyennek első hallásra tűnhet.

Látvány, hangok

Az X-Blades egyik erőssége a látvány. Különösen tetszettek a szép és hangulatos pályák, nameg Ayumi animációi harc vagy varázslat közben. A környezeti effektek is szemet gyönyörködtetőre sikerültek, bár a készítők néha annyira túltolták a napfény erősségét, hogy arra még Michael Bay vagy J. J. Abrams is büszke lett volna.

Hangok terén minden oké volt, a zenét én talán az átlag fölé lőném be. Harc közben pörgős, dinamikus, nyugodtabb pillanatokban pedig andalító dallamok szólnak, a főmenüben szereplő szám pedig egyszerűen tökéletes.

Végszó

Egyszerűnek egyszerű az X-Blades, néhol egy kicsit monoton is, viszont a remek hangulat, a szép helyszínek és a látványos darálás miatt nekem bejött.

Körülbelül tíz órányi, nagyjából frusztrációmentes játékidőt adott közepes nehézség mellett (a vége felé én könnyebbnek éreztem). A normál tíz eurós ár mellett nem javasolnám, azt sokallom, viszont akcióban 2.49-et bőven megért a játék.