A 2003-ban megjelent Need For Speed Undergrounddal hatalmasat szakított az Electronic Arts. A Halálos iramban filmek hangulatát visszaadó játék sikerére persze sokan vágytak, ezért jópár hasonló témájú, többé-kevésbé klónnak nevezhető program jelent meg a piacon. A Street Racing Syndicate is egy ilyen, a korrektebb darabok közé tartozó játék.

A Street Racing Syndicate brutálisan komplex sztorival indít: nyerj meg minden versenyt! A játék a jó öreg klisével indít, mely szerint egy haverodtól kölcsönkapsz egy tuningolt autót, hogy aztán az első nyeredményedből vásárolhass egy saját, alapfelszereltségű darabot. Ezt követően folyamatosan nehezedő ellenfelekkel kell megküzdened, ahogy felfelé haladsz a ranglétrán.

A játékban két fő versenytípus szerepel, a sima körverseny, illetve az A és B pont közötti változat. A játék legnagyobb részét az utcai mód teszi ki, ebben az előrehaladást a megnyert pénzen és az autód tuningolőásán túl a tiszteletpontok biztosítják. Lóerő + tiszteletpoint = új versenyek, új autók, új csajok. 

Nagyjából nyílt világ

Utcai módban szabadon mászkálhatsz a városban a különböző versenyek és nevezetes helyek között, ebben az Underground 2-re hasonlít a játék. Egymenetes versenyeken kétféleképpen vehetsz részt: ha felkeresed a rád váró, parkoló ellenfeleket, vagy kihívod a városban szabadon grasszáló arcokat. A két Undergrounddal ellentétben itt vannak rendőrök is, viszont csak az utcai barangolás közben találkozhatsz velük. Tuningolt autóval könnyű lerázni őket, viszont a városdesign miatt gyengébb autóval nem mindig lehet meglógni előlük.

A bajnokságok három versenyből állnak, összesen 3x1000 tiszteletpontot szerezhetsz meg bennük. A tiszteletpontokat különböző extrákkal szerezheted meg, mint például a drifteléssel, ugratással vagy a civil autók ijesztgetésével. A versenyek közt fogadhatsz is ellenfeleiddel, így tudod pluszban hízlalni a bankszámládat. 

(Nem annyira) nehézségi szint

Maguk a versenyek nem túl nehezek, igazi kihívást csak néhány korai menet, illetve az utolsó bajnokság ponthatárának elérése jelentette. A mesterséges intelligencia nem teljesített egyenletesen, a négy versenyzőből általában kettő lemaradt, egy pedig mindig a nyomomban loholt, hibára és lehetőségre várva. Az MI egyébként könnyen megszivatható, a játék jelentős részében inkább az óra és a tiszteletpontszámláló volt a fő ellenfelem.

Itt az volt a szívás, hogy a magas ponthatár miatt szinte minden bajnokságot ki kellett maxolni... ami kvázi lehetetlen bizonyos versenyeken a rövid táv és kevés mutatványos lehetőség miatt. Jópár órát öltem emiatt a játékba.

Pályák

A játék nyílt világa nem túl nagy, szerencsére ezt kompenzálták azzal, hogy bizonyos extra pályák és extra városok is felbukkannak menet közben. A pályák legnagyobb hibájaként a rengeteg derékszögű kanyart lehet említeni; ezen a téren lett volna még mit fejleszteni.

Arcade mód

Az utcai mód mellett a játékban van egy plusz arcade mód is, itt újabb versenyeket találhatsz, például többmenetes minikampányokat. Itt az előre összerakott tuningautók segítségével fel tudod mérni előre, hogy melyik jármű áll legjobb a kezedre. (Ki kellett volna próbálnom azt a nyüves Suprát...)

Vezetés és testreszabási lehetőségek

A kétezres évek tuningszcénájának számos tagja tiszteletét teszi a játékban, a választékra igazából nem lehet panasz. Személy szerint a következő autókkal versenyeztem:

• Toyota Celica, 2003,
• Mitsubishi Lancer EVO VII
• Nissan Skyline R34

A vezetés az elején egy kicsit fura volt, valahogy túl "könnyűnek" éreztem az autókat, bár ezt a részt azért gond nélkül megszoktam. Azt viszont nem, hogy a hátsókerekes autók, például a Toyota Supra irányítása a sajátomnál jóval magasabb türelmi szintet igényel. A három felsorolt autóval nem lesz gondod, bár a Celicával az elején elég nehéz tiszteletpontokat szerezni a túlzott stabilitása miatt. A csúsztatás, driftelés és mutatványozás egészen visszafogottan történik, bár nagyon élvezetes, ha egyszer rákapsz.

A tuningolás az Undergroundhoz hasonlóan meglehetősen árkádosan, egyszerűen megy. Csak pár opciót kell kimaxolnod finomhangolás vagy túlzott részletekbe való merülés nélkül. A megfelelő gumi kiválasztása viszont trükkös tud lenni, ott érdemes először tesztelgetni a városban ökörködve. A játékban nitró is van, ezt az utcai barangolás közben tudod mutatványokkal újratölteni. Versenyek közben vagy között nincs feltöltés!

A Street Racing Syndicate egyik sajátossága, hogy törnek benne az autók. Nem látványosan, de legalább marha drágán. Az elején ez még nem is annyira vészes, viszont a Skyline javíttatása azért elég ronda összegeket el tud vinni. Okosan játszva azért nem leszel pénzszűkében.

Vizuális szempontból kevés opció van: átfesthetjük a kocsit, ezt-azt cserélhetünk (felni, spoiler), illetve matricákat és előre definiált grafikákat is elhelyezhetünk rajtuk, viszont csak egy-egy bodykit jár hozzájuk kiegészítőként. Spéci lökhárítók, küszöbök nincsenek pluszban.

Grafika, hangulat

Vizualitás

A játék grafikája korához képest korrekt. Az autók megvalósítása jó, a világ egy kicsit elnagyolt, de legalább a színhasználat kellemes. Úgy általánosságban a Need for Speed Underground első részéhez hasonló a vizuális reprezentáció.

A Street Racing Syndicate-ben vannak nappali pályák is. A napszak dolgot érdekesen oldották meg a készítők: bizonyos városokban és pályákon állandóan nappal van, míg az utcai módban használt városban mindig éjszaka. Ha kimegyünk a városból egy alagúton keresztül az északi részre, ott viszont már napfényáradatban lehet részünk. Roppant mély utalás, amely az egyre gyorsuló elvárosiasodás veszélyei hívja fel figyelmünket.

Ja, nem.

A városok korrekt módon néznek ki, viszont egy kicsit élőbbek lehettek volna. A nappali pályákon belefuthatunk abba, hogy elvakít minket a napfény, ez bizonyos szakaszokon elég jelentős nehezítést jelent.  

A mosódás egyéni ízlés kérdése, nálam szinte végig ki volt kapcsolva, mert irtózom tőle. (A képeken van, ahol be van kapcsolva.)

Hang, zene

A nehézségi szint mellett a hang és a zene is olyasmi, amit sajnos kritizálnom kell. A zenék nem túl maradandóak, a hangok pedig kimondottan laposak, unalmasak. Kár érte, jobb motorhangokkal nagyot lehetett volna dobni az összképen.

Csajos percek

A törhető autók mellett a Street Racing Syndicate sajátossága a barátnő rendszer, amivel a készítők tényleg kimaxolták a feminizmust.

Szintén nem.

Ahogy haladsz előre a ranglistán, a térképen várakozó hölgyek bukkannak fel, akik "szívét" különböző feladatok teljesítésével nyerheted el. Mutatványok, checkpointok elérése időre, satöbbi. Ha ez megvolt, összejöhetsz vele, majd a bajnokságok megnyerésével szaftos videókat nézhetsz meg róluk.

...amiken táncolnak.

Ha buksz egy bajnokságot, elhagynak, de később utcai kihívások keretein belül visszaszerezheted a lojalitásukat. Most lőni akartam egy poént a dolog irrealitásával kapcsolatban, de igazából az online társkeresők, a szingli szülők és a válási statisztikák a bizonyítékai annak, hogy igazából ennél már szarabb a helyzet manapság.

Egyébként a videók egy kicsit viccesek, eléggé kilencvenes évekbeli cheesyness szagúak.

Street Racing Syndicate multiplayer

Pozitívum, hogy a Street Racing Syndicate rendelkezik osztott képernyős móddal. Negatívum, hogy multi csak LAN, az online szolgáltatás ezer éve halott.

Street Racing Syndicate gépigény, kompatibilitás

• operációs rendszer: Windows 7 vagy 8
• processzor: 1 GHz
• videokártya: 32 MB DirectX 9.0b kompatibilitással

Annyira nincs gépigénye a játéknak, hogy a GTX 1050-emnek konkrétan még a hűtője sem indult el tőle. Stabil 60 FPS volt végig 1080p mellett, kivéve akkor, amikor a város egy új része töltődött be a nyílt autókázás közben. Ez elég zavaró volt akkor, amikor a nitrómat próbáltam tölteni mutatványozás közben.

A játék alapból nem támogat modern felbontásokat, ehhez le kell tölteni egy módosított exe-t. Időnként érdekesen viselkedett: volt, amikor memóriahibát dobott kilépés után, vagy induláskor beakadt. Ilyenkor ki kellett lőni feladatkezelőből, majd újra elindítani a játékot. Nem tudom, mi lehetett a baj, ezt leszámítva betonstabilan futott a program. Sajnos a videók, a menü és a HUD elemei így is 4:3-asak maradnak.

Konklúzió: megéri megvenni?

Nem egész három euróért? Jóhogy.

A Need for Speed Underground 1-2 emlékezetesebb ennél a játéknál, viszont önmagában azért egy korrekt élményt ad, még ha vannak hibái is. Az autók viselkedése lehetett volna egy kicsit jobban eltalált, meg pár emlékezetebb hang és zene sem ártott volna, meg kiegyenlítettebb nehézségi szint.

Árkádjellegű versenyzős játéknak egyszer nem rossz, a hangulata rendben van.

Amiben viszont manapság vezet a nagy konkurensekhez képest, hogy hivatalosan forgalmazzák Steamen. Az Electronic Arts eladásait rontaná, ha a régebbi NFS címeket árulnák, az SRS esetében viszont nincs ilyen probléma. Utánérzésnek szerintem nem rossz, nálam valamennyire előjött a nosztalgia-dolog.