A kiadók által erőltetett trendek miatt a multiplayer akciójátékok egyre inkább kezdik elveszíteni identitásukat. Az egyre inkább egyhangú, szolgáltatásjellegű kínálatot látva felmerülhet benned a kissé tanácstalan kérdés: mivel játsszak? Válaszként itt az Insurgency, ami egy olcsó és kíméletlen színfolt napjaink felhozatalában.

Ez a játék nem a barátod

Ebben a játékban nincs célkereszt.

Egy átlagos mai FPS-hez képest az Insurgency lecsupaszítottnak, puritánnak tűnik. A HUD minimalista, nélkülözi az elterjedt felvillanó vizuális hátsimogatásokat, mint hogy mondjuk tettél három lépést az objective felé. A mozgás korlátozottnak, nehézkesnek érződik, viszont tudsz feküdni, kúszni, kihajolni fedezékből.

Nem találtad el a célpontot csípőből? Irányzékkal sem? Egy lövéssel leszedtek? Nem, nem a játék a hibás. A hitbox is rendben van, meg a pinged is. Az Insurgency egyszerűen csak nehézre van tervezve.

Ha pedig már unod a lövöldözést, akkor február 21-től egy ideig ingyenes lesz az Epic Store-ban a Timbleweed Park című remek kalandjáték. Ide kattintva érheted el.

A fegyverek erősek

Az egyik dolog, amit imádok a játékban, az a fegyverdesign, illetve a kezelés. Sok-sok gyakorlás és kísérletezés kell egy-egy fegyver használatának elsajátításához: erősek, ezért nagyot rúgnak, az irányzék vándorol, ráadásul úgy kell helyezkedned, hogy el is férj a választott darabbal.

A játékban választható két oldal, a hadsereg és a lázadók arzenálja jelentősen eltér: elsőre azt gondolhatod, hogy a hadsereg cuccai a profibbak, azonban a lázadók klasszikus darabjait sem érdemes lebecsülni. Egészen széles választék áll a játékos rendelkezésére, illetve rengeteg kiegészítő, ami módosítja a fegyverek viselkedését. (Irányzékok, markolatok, lövedékek, stb.) Gyakran találkozol majd azzal, hogy a nem kézenfekvőnek tűnő megoldások a nyerők: egy hatalmas és nehézkes félautomata battle rifle vagy egy apró kis Makarov vészhelyzet esetére...

Itt gyakran a FAL adja az elsőt is. 

Meg kell találnod a helyed a csapatban

Miután beléptél egy szerverre, automatikusan bekerülsz egy csapatba és feladatkört kell választanod. Nincs szabad fegyverválasztás, mint mondjuk a CS:GO-ban: a feladatkörödhöz tartozó választékból kell összeállítanod a loadoutot.

Az Insurgency alapból a csapatdinamikára épít: hiába vannak remek lövészek a csapatban, ha nem tudtok jól kommunikálni, vagy a csapattagok nem tudják ellátni a feladatkörüket. Hiába nyír ki mindenkit a sniperetek, ha a támadók nem nyomulnak előre, és hiába vagytok teli jó támadókkal, ha senki sem használja a füstgránátot, a robbanószereket vagy nem tudjátok összehangolni a támadásokat. 

Persze ez nem jelenti azt, hogy a feladatköröd szigorúan meg lenne határozva: mesterlövészként is rendelkezésedre állnak támadó automata/félautomata fegyverek, de akár támogatóként is használhatsz könnyebb puskát. Ne feledd: néha a fél pályán át kell kúsznod, hogy jó pozícióba kerülj, ha pedig kilőnek... kezdheted elölről.

Komplex

Az Insurgency nem egy hardcore hadi szimulátor, mint mondjuk az ArmA széria, de azért elég összetett tud lenni. Három kritikus tényezőre kell mindig odafigyelni: időzítés, helyezkedés és kommunikáció.

Játékmódtól függően itt gyakran keményen kell kempelned, hogy a betörő ellenfeleket vissza tudd tartani. Sokan nem értik, hogy egy Push játékmódnál (pontról pontra halad a támadó csapat, miközben mindkét oldalon hullámokban jönnek vissza a kilőtt játékosok) a védekezőknek védekeznie kell, míg a támadóknál még a hátsóbb pozíciókban lévő játékosoknak is folyamatosan nyomulnia. Gyakori hiba, hogy több játékos ugyanazt a szöget fogja, míg a kritikus pontok nincsenek megerősítve.

A pályák a Source Engine korlátai miatt nem túl nagyok, ám annál összetettebbek, hiszen milliónyi apró kis fedezék és akadály nehezíti a játékosok dolgát. Egy-egy szemetebb pozícióban elhelyezett géppuska, mesterlövész vagy pár füstgránát eldöntheti a kör végeredményét.

Habár a kommunikáció fontos eleme a játéknak, a gyakorlatban sokszor nehezen kivitelezhető:

• nyelvi akadályok,
• a közeledben lévő rádión kommunikáló ellenfeleket te is hallod,
• ha rádlőnek vagy újratöltesz, a karaktered gyakran hangosan bejelenti ezt a tényt.

...viszont ettől függetlenül nagyon fontos. Szerencsére a játékban van térkép, szóval ha már ismered a pályákat, a csapattársaid pozíciói alapján tudsz taktikázni.

Az Insurgency szerencsére rendelkezik botokkal is, amelyek offline, illetve co-op módban érhetők el. Nagyon primitívek, de az offline mód gyakorlásra jó, a co-op pedig jó kis PvE hentelés ad lehetőségek az arra vágyóknak.

Zseniális hangdesign

Az egyik első játékom alkalmával egy nyílt részen lévő épületet kellett elfoglalni (Panj). Elértem a checkpointot, látszólag jó fedezéket találtam... majd suhogás és robbanás. Sosem fogom elfelejteni az első alkalmat, amikor kilőttek RPG-vel.

Az Insurgency legerősebb része szerintem a hangdesign, például

• a lövedékek pattogása, ahogy a közeledben becsapódnak (és frászt kapsz tőlük),
• a karakteres fegyverhangok,
• a nehezen megszokható robbanások,
• a sunyi kis nüanszok, amivel lopakodás közben elárulhatod a pozíciódat.

Amikor elszabadul a pokol...

A "vihar előtti csend" nagy kedvencem. Tuti helyen kempelve várod, hogy az ellenfelek következő hulláma lecsapjon az objective-re, miközben a saját erősítésed még távol van. Pár másodpercnyi pihenő, ami alatt kezdi elönteni az agyadat az adrenalin, de fegyelmezettnek kell maradnod. íIgazi kézzel fogható feszültség, amit személy szerint még soha nem éreztem más játékban ilyen erősen.

Majd az egész helyet elönti a füst, szétmegy a füled a robbanásoktól, miközben körülbelül mindent felgyújtanak körülötted és be nem özönlenek az ellenfelek...

Source Engine

Az Insurgency 2014-ben jelent meg és a jó öreg Source Engine-re épül, amelynek ugyan vannak korlátai, viszont neki köszönhetően egy erősebb krumplin is elfut a játék. A saját 2011-es, már akkor is középkategóriásnak számító HD6670-emen alacsonyabb grafikai beállításokkal futott teljesen korrekt FPS-ekkel 1080p felbontás mellett.

(A kártyát azóta cseréltem egy GTX 1050-re, de a beállításokat nem nagyon húztam feljebb. Egyszerűen jobban szeretem a kiindulóállapotot.)

Mod támogatás

A Source Engine-nek, a játék indie jellegének és tevékeny közösségének köszönhetően rengeteg modot találhatunk hozzá. A Counter-Strike-hoz hasonlóan itt is rengeteg moddolt szervert találhatunk. Arra készülj fel, hogy a legtöbb szerveren még a killfeed is ki van kapcsolva, szóval nem kapsz egyből visszajelzést arról, hogy kilőtted e az ellenfeledet.

Ajánlom a realisztikus hangmoddal futó szervereket, ezek még egy lapáttal rátesznek az élményre, brutálisak a fegyverek.

Aktív, diverz közösség

Az Insurgency az AAA-játékokhoz képest sokkal-sokkal kisebb játékosbázissal bír, azonban a folytatás megjelenése ellenére nem csökkentek radikálisan a számok. Ha belépsz, akkor szinte mindig találsz egy-két teli szervert, amelyen valamelyik népszerűbb játékmódot nyomják. Sok szórakoztatóan elborult arccal lehet találkozni a szervereken.

A spawnkillereken és votespammer trollokon kívül még csalóval sem találkoztam a szervereken. (Néha felbukkan egy-egy majom, aki folyamatosan a csapattársakat gyilkolja, de őket általában gyorsan bannolják.)

Az Insurgency problémái

Imádom a játékot, de azért szót kell ejtsek a negatívumairól is.

• Kis játékosbázis: tartok attól, hogy egy idő múlva elkezdenek kihalni a szerverek és csak a közösség egy nagyon zárt, hardcore része marad. Egyelőre még biztosan nincs vész, ráadásul a promóciós időszakok is hoztak új arcokat.
• ...és nem mindenki jófej: a kommunikációs problémák elkerülésének egyik nagyon jó módja az, ha észnél maradsz és... kommunikálsz. (Például: egy szót sem tudok oroszul, viszont sosem vágtak még ki szerverről.) A hirtelenharagú, önző játékosokat viszont nem fogod tudni elkerülni, ahogy más játékban sem.
• Zéró csapatdinamika: sok AAA címnél látom, hogy a játékmechanikát egyfajta utópisztikus állapotokra tervezték, nem hétköznapi emberekre. Ez sajnos az Insurgency csapatközpontúsága esetén is gyakran felmerül: egy randomokból összejött rosszul kommunikáló, szervezetlen társaság pillanatok alatt el tudja bukni a meneteket. Ezt egyébként nagyon jól lehet kompenzálni azzal, ha ész nélkül nyomulsz előre a checkpointokra: sokszor csak egy kezdő lépés kell, hogy beinduljanak a csapattagok. (Ez főleg az asszimetrikus Push játékmódra igaz.)
• Folyamatos vote-ok nyomó játékosok: a vesztésre álló csapatban tuti lesz legalább egy ember, aki a legkritikusabb ponton benyom egy szavazást a csapattagok megkeveréséről, vagy egy új menet kezdéséről. Frusztráló, zavaró, elkerülhetetlen.
• Spawnkilling: az Insurgency legsúlyosabb designhibája az, hogy sok pályán nagyon könnyű szétlőni a frissen spawnoló játékosokat, mivel a tiltott zónák nem feltétlenül vannak jól elhelyezve.

Just another day in paradise... (Füstgránátok.)

Kukucs.