Az Unreal 2: The Awakening tulajdonképpen nem is az 1998-as Unreal folytatása, hanem sokkal inkább a spinoffja. A legendás első résszel ellentétben csak egy korrekt középszer hoz, ami sokaknak csalódást jelentett, viszont hangulata miatt szerintem érdemes egy próbát tenni vele.

Sztori

A játék főszereplője egy John Dalton nevű katona, aki egy galaktikus rendőrség marshalljaként járja szedett-vedett csapatával és ütött-kopott hajójával az űr egy viszonylag csendes szegletét. Fő feladata a különböző telepescégek közötti nézeteltérések elsimítása. Egyik akciója során egy különleges, ősi eszközt talál, amelyre számos, vérontásra hajlamos frakciónak is fáj a foga...

Megéri e megvenni?

Az Unreal 2 összességében véve egy tisztes középszert adó, élvezetes, de nem túl eredeti játék. 10 órás kampánya kiválóan elszórakoztatott, hangulata pedig kellőképpen be tudott rántani. Alapára talán több a kelleténél, azonban akciós időszakokban körülbelül egy euróért beszerezhető.

És mi volt az, ami miatt én személy szerint nagyon szerettem? Valahogy felidézte bennem a gyerekkoromban látott, nyolcvanas-kilencvenes évekbeli űrben játszódó sci-fi sorozatok atmoszféráját. Éljen a nosztalgia!

Stílus, játékmenet

Pár apró eltérés az 1998-as első Unreal és az Unreal 2 között:

innovatív technológia vs bejáratott technológia

korszakalkotó látvány vs csinos, de nem úttörő

egyszerű, high concept sztori vs sztoriközpontú

elsősorban az atmoszféra építi a világot vs teljesen hétköznapi narratíva

névtelen főszereplő, nincsenek igazi karakterek vs standard karakterek

az ellenfelek egy frakcióba tartoznak vs sok-sok rosszfiú különböző oldalakról

tágas, bejárható pályák vs lineáris pályavezetés

kevés scriptelt esemény (főleg puzzle-ök) vs sok scriptelt esemény

gyors, taktikus fegyveres harc vs lassabb mozgás, merevebb fegyverkezelés

Ehhez tegyük még hozzá azt is, hogy a két játék története között csak annyi a kapcsolat, hogy itt is felbukkannak antagonistaként az első rész ellenségei, a Skaarj faj tagjai. Az összehasonlításból láthatod, hogy mire is céloztam valójában a folytatás – spinoff megjegyzéssel: az Unreal 2 szinte mindenben eltér elődjétől.

Ha viszont nem az előzményhez mérjük az elvárásainkat, önmagában véve az Unreal 2 szolid élményt ad. Az exoskeletonba bújtatott Dalton komótos, tankszerű mozgása és a fegyverek erejét jól visszaadó audiovizuális megoldások nekem tetszettek. Érdekes adaléknak tartottam az időnként felbukkanó defenzív küldetéseket is, ahol a hullámokban ránk törő ellenfeleket kellett katonáink, illetve védőpajzsok és ágyúk segítségével leverni. A sztori és a karakterek egyébként meglehetősen sablonosak, de meg tudtam őket kedvelni, plusz a befejezés is igen hatásosra sikerült.

A nehézségi szinttel nem volt gond, bár a lomhább mozgásunk miatt érdemes óvatosnak lenni a benyelt találatok kapcsán.

Az Unreal 2 hangulata

A játék atmoszféra szempontjából egy műfajban elvárható tisztes középszert hoz. Tetszett a változatos helyszínek színvilágának harmóniája, illetve a kellemes, klasszikus jellegű zenei aláfestés is.

Az különösen pozitív ötlet volt, hogy a küldetések között bejárhattuk Dalton csapatának ütött-kopott hajóját, ezek az interaktív átvezetők nagyot dobtak a játék hangulatán.

Technikai háttér

A játék az Unreal 2 motort használja, ami egy korához képest kellemes audiovizuális élményt adó, stabil eszköz. A szoftver problémamentesen futott modern rendszereken, gépigénye gyakorlatilag nincs. Kevés buggal találkoztam, egyedül a gyorsmentést/-töltést találtam egy kicsit lassúnak.

Mivel a játékhoz alapból járó multiplayer már csak lokálisan játszható, ez a rész kimaradt. Igény esetén a közösségi gondozásban készült változatot részletezzük majd egy későbbi cikk alkalmával.

(A szoftver fejlesztője egyébként az eredeti játék kiegészítőjét is készítő Legend Entertainment volt.)