2018. december 6-án hatalmas változás következett be a Counter Strike: Global Offensive életében: ingyenessé vált és kapott egy battle royale módot is a Danger Zone keretében. Ez a változás a közösség hardcore tagjai jó részénél kiverte a biztosítékot, ha viszont a teljes képet nézzük, ez egy nagyon is szükséges lépés volt a Valve részéről. Írásom elején a technikai és tapasztalati dolgokról olvashatsz, a frissítés előzményeit és a Danger Zone menetének leírását a második felénél keresd!
Január 24-ig az Epic Store-ban még ingyenes a művészi stílusú kalandjáték, a What Remains of Edith Finch!
Teljesítmény-szükséglet
Tök jó időszakban élünk, hiszen manapság pár tízezer forint elég ahhoz, hogy korrekt vasat vásárolj. Egy viszonylag kisebb befektetésből meg tudod oldani, hogy munkára, általános médiafogyasztásra, vagy akár játékra is alkalmas géped legyen. A kérdés: hogyan fut a Danger Zone egy nem éppen mai (krumpli) hardveren?
A tesztben a következő gépet használtam:
- Processzor: Intel i3-3220, 2x2 3,30GHz, 3m cache, kiadás éve: 2012
- Alaplap: Asus P8B75-M LX
- Memória: 2x4G DDR3, 1600 MHz
- Videokártya: Gigabyte HD6670 1G-DDR3 változat
- Háttértár: ADATA SU650, a játék egy 2015-ös WD10EZEX-ről futott
- Operációs rendszer: Windows 7 Pro 64-bit
A CS:GO nem mai darab, viszont kell neki a jó processzor, ráadásul a kompetitív jellege miatt a magas FPS is elengedhetetlen hozzá. A fent ismertetett specifikáció eddig elég volt ahhoz, hogy minimális beállítások és 1600x900-as felbontás mellett tudjak vele a normál játékmódokban játszani. Azt nem mondom, hogy érvényesülni, de ez nem az FPS-en, hanem a nem túl acélos képességeimen múlt. És hogy miért 900p, nem 720p? Egyszerű: a monitorom katasztrofálisan renderelni a 720-at, míg 900-nál egészen elviselhető minőséget hoz.
A Danger Zone első pályája, a Blacksite mérete és komplex jellege keményen megdolgoztatta a 2011-ből származó, mára elavult videokártyámat. Habár a Valve fejlesztői keményen megdolgoztak az optimalizáció érdekében, a HD6670 sokszor küszködött a 25-30 FPS-sel is.
A komplexebb területeken a zavaró mikroszaggatás miatt ritkán jöttem ki jól a szemtől szemben zajló összetűzésekből. A gyengébb gépek tulajdonosainak azért jó hír, hogy szerencsére a Danger Zone elég taktikázásra ad teret, amivel a technikai hátrányt némileg lehet kompenzálni.
MSI Afterburner segítségével különböző útvonalakon készítettem néhány mérést (benchmarkot).
Első mérés
- 7669 frames: 164.425 s (gyorsan elkaptak)
- Average framerate: 46.6 FPS
- Minimum framerate: 18.5 FPS
- Maximum framerate: 105.8 FPS
- 1% low framerate: 13.3 FPS
- 0.1% low framerate: 3.8 FPS
Második mérés
- 24472 frames: 456.366 s
- Average framerate: 53.6 FPS
- Minimum framerate: 27.5 FPS
- Maximum framerate: 95.3 FPS
- 1% low framerate: 30.1 FPS
- 0.1% low framerate: 17.0 FPS
Harmadik mérés
- 33319 frames: 677.138 s
- Average framerate: 49.2 FPS
- Minimum framerate: 31.3 FPS
- Maximum framerate: 88.9 FPS
- 1% low framerate: 29.7 FPS
- 0.1% low framerate: 19.2 FPS
Összességében véve látható, hogy azért még “elfut” a Danger Zone a gépen, de nagyon nem jól. 720p-re csökkentve a felbontást, talán valamennyivel javult volna a helyzet.
Összehasonlításképpen készítettem egyet egy Gigabyte 1050-essel is (2G DDR5 változat). Bár sokkal nagyobb teljesítményű kártya, némi ingadozás itt is látható. Hogy ezt elkerüljem, mérésen kívül 90-100 körüli capet szoktam beállítani.
- 65348 frames: 631.929 s
- Average framerate: 103.4 FPS
- Minimum framerate: 50.8 FPS
- Maximum framerate: 203.5 FPS
- 1% low framerate: 54.7 FPS
- 0.1% low framerate: 35.4 FPS
A Blacksite pálya
Jelen pillanatban egy map érhető el a játékmódhoz, de elvileg egy Dust - Dust2 stílusú darab is készülőben van már. [forrás]
A Blacksite egy körül 400m-szer 400m-es területet elfogaló, változatos, könnyen kiismerhető, vizuális szempontból talán kicsit puritánnak ható térkép. Ez utóbbi a korosodó Source Engine technikai korlátainak köszönhető. Személy szerint nagyon szeretem ezt a pályát. Rengeteg kreatív megoldást biztosít, ráadásul a hangulata emlékeztet a jó öreg Half-Life 2 zseniális tengerparti pályáira.
A pálya kapcsán a 3kliksphilip csatornán jelent meg két remekül összerakott, érdekes elemző videó:
Tapasztalataim a Danger Zone kapcsán: az új élmények
Alkalmi játékos vagyok, sosem jutottam tovább a magasabb Silver szinteknél. A kompetitív irányzatot túl merevnek, az alkalmi játékmódokat hosszabb távon mérgezőnek éreztem, ezért néhány hónap után át is mentem a sokkal kaotikusabb és pozitív értelemben kevésbé játékosbarát Insurgency szervereire.
A Danger Zone-t azért élveztem, mert 10-12 perces menetei alatt a lehető legmocskosabb és legkreatívabb módon csaphattam szét az ellenfeleket. Felrobbantani egy hordót, miközben elment mellette? Pipa. Követni a rendelt cuccait szállító drónt? Pipa. Lopakodni az egész menet alatt és végül a hullafáradt utolsó előtti játékost egyetlen lövéssel kiszedni távolról? Pipa. Lehetetlen helyzetbe szorítani az ellenfelet? Pipa. Távirányítású bombát dobni rá? Pipa. Csapdát állítani aknákkal egy túsznál vagy menőbb fegyvernél, bevárni valakit egy sarkon egy hangos ajtócsattanás után, esetleg a robbanások zaját kihasználva közvetlen közelről rárontani? Pipa, pipa, pipa.
A multis játékokban sokkal inkább a lopakodásra és kifinomult taktikázásra törekszem, nem a nyílt, képességalapú összetűzésekre. Ez a gondolkodásmódon tinédzser koromban alakult ki a Hitman 2-nek és Contractsnak köszönhetően. A Danger Zone menetei alatt pedig remekül tudtam kompenzálni a technikai és képességbeli hátrányt azzal, hogy egy igazi sorozatgyilkosként gondolkodva játszottam. Igen, sokszor, rengetegszer veszítettem azért, mert szemtől szembe kerültem egy nálam sokkal jobb ellenféllel, de éppen ezért volt hatalmas öröm, amikor sikerült diadalmaskodnom. Gonosz vagyok?
Bizonyára.
Counter-Strike battle royale: miért volt rá szükség?
Nézzünk egy kis történelemleckét!
- 2012: megjelenik a CS:GO. (2019-ben hét éve!)
- 2004: a Half-Life 2 alatt debütál a Source Engine első verziója, amelynek fejlesztett változata hajtja a CS:GO-t is.
- 2000: megjelenik az első hivatalos Counter-Strike játék.
- 1999: megszületik a franchise játékmenetének alapjait definiáló Counter-Strike mod az egy évvel korábban megjelent Half-Life-hoz.
megjelenését követő években jól ment a CS:GO: a játékosok, a kompetitív és modder szcéna imádták, szépen pörgött a vizuális cuccokra alapuló mikrotranzakciós rendszer, a közösségi piacterek, és folyamatosan érkeztek hozzá a frissítések, javítások is.
Aztán, ahogy minden népszerű online játék esetében, elkezdett csökkenni a felhasználószám és egyre több, új lehetőségeket kínáló katonai – taktikai ellenfél jelent meg a piacon. Ezek közül a legeredményesebbnek a Fortnite-nak bizonyult, amely a fiatalabb játékosok célozza. Elindult a „fegyverkezési verseny” a piaci szereplők között és most a legtöbb AAA-játékba valahogyan battle royale módot próbálnak beszuszakolni.
A SteamCharts 2019.01.14-i adatai növekvő értékeket mutatnak. Az egyszerre játékban lévő játékosok száma 2016-ban áprilisában volt a legmagasabb, 2018. júniusában ez viszont már csak a fele volt.
A Valve, hogy versenyben maradjon, ingyenessé tette és bővítette a CS:GO-t a Danger Zone móddal, hogy felrázza egy kicsit a közösséget, illetve új játékosokat hozzon be. Ez a lépés természetesen a hardcore játékosok jelentős részénél kihúzta a gyufát, hiszen minden a játék elértéktelenedésétől, illetve csalók, smurfök és seggfejek áradatától tart. “Szedjék ki!” vagy “Nem értem, miért kell minden játékból battle royale-t csinálni!” és így tovább... Viszont lépj egyet hátra és nézz a helyzetre racionális szemszögből! Igen, az ingyenességnek egy ideig biztosan lesznek hátulütői, ráadásul a nagy vörös Danger Zone ikon is sokáig bosszantotta a battle royale-ellenes játékosokat a menüben. Sejtésem szerint az Overwatch tagoknak is jóval több dolga akadhat a napokban.
De ha az összképet vesszük, mindkét dolog hozzájárult a CS:GO életben maradásához és piacképességéhez. Ráadásul a nagy vörös ikonon kívül sok vizet nem zavar a Danger Zone, hiszen nem vette át például a kompetitív játékmód helyét, ám megmutatta, hogy bizony a korosodó Source Engine képességeit okosan és találékonyan még tovább lehet fokozni. Ezek pedig mindenféleképpen értékelendő érvek.
A frissítést követően a CS:GO rengeteg negatív értékelést kapott, amely nagyban köszönhető volt a sok-sok kompatbilitási és más technikai problémának.
Ezekből a számokból nagyjából sejthető, hogy a PUBG veszített a CS:GO-val szembeni előnyéből.
Így néz ki egy menet
A CS:GO battle royale módjához jelen pillanatban egyetlen pálya, a Blacksite érhető el. Ez egy körülbelül 0,16 négyzetkilométer területű sziget (kb. 400x400 méter). Egyjátékos módban 16-an, két- és háromfős csapatok esetében 18-an vannak a pályán. A pályához mérten magas játékosszám miatt meglehetősen intenzívek a menetek, és maximum 12 perc hosszúak (plusz a warmup).
A játékosok a becsatlakozást követően egy körülbelül kétperces bemelegítő deathmatch-csel kezdenek, amely alatt mindenki kapcsolódik, majd ki kell választaniuk a kezdőpontjukat. A Danger Zone egyik sajátossága, hogy a pálya hatszögletű szektorokra van felosztva, kezdéskor egy hatszöget csak egy játékos választhat. Mindenki narancsszínű overált visel, amin annyira nem javít a fekete sisak és páncél. Az alapértemezett hp meg lett növelve 120-ra.
Minden játékosnál van egy tablet, amelyen keresztül láthatják, egy adott pályaegységen tartózkodik e valaki, azt viszont nem, hogy pontosan hányan. Az ellenfelek egymás mellett is állhatnak egy fal túloldalán, a térkép csak annyit mutat, hogy foglalt e a hatszög.
A tableten a játékosok nyomon követhetik a Danger Zone terjedését, segédeszközöket, fegyvereket rendelhetnek rajta keresztül, látják a cuccot szállító részeges drónok pozícióját, illetve visszakövethetik mozgásukat. A tablethez fel lehet venni kiegészítőket (például nem csak a saját drónodat láthatod), és el is lehet dobni. Mivel a drónok a tablethez szállítják a rendelt dolgokat, csapdaként is felhasználhatóak.
A játékosok fegyvertelenül, öklükben bízva érkeznek a pályára a tabletjük és egy hp-pótló medishot nevű fecskendővel felszerelve. A looting során különböző kategóriába eső ládákat és elszórt pisztolyokat, lőszert, páncélt, illetve pénzt és kézifegyvert vehetnek fel. A kisebb ládákat ököllel lehet szétverni, de az SMG-khez és shotgunokhoz kell egy kézifegyver is. Külön öröm, hogy a kés mellett csavarkulcs, balta és kalapács is rendelkezésünkre áll az új barátságok megkötésére. Robbanóanyag fronton a régi kedvenc, a bomba is felhasználható, illetve ajtó- és ellenfélnyitó távirányítású töltet, vagy a pénzt tartalmazó széf is.
A pályán véletlenszerűen elhelyezkedő automata gépfegyverek is megtalálhatóak, ezeket érdemes elkerülni, vagy minél előbb kiiktatni és felvenni a tárolt lőszerüket. Pénzért vagy kis töltettel nyitható rácsos ajtók mögött extra cuccokat találhatunk.
A likvidált játékosoktól el lehet venni eszközeiket és pénzüket, de további anyagi javakat jelentenek a túlélt időintervallumok, a random elhelyezett túszok adott pontra eljuttatása, kijelölt ellenfelek eliminilása és a szektorok felfedezése.
A menetek körülbelül 11-12 percesek, a Danger Zone szakaszosan szűkül, menet közben pedig komolyabb fegyvereket rejtő ládák is érkeznek a pályára. A vásárolható fegyverek általában egy kicsit gyengébbek, mint a ládákban lapuló meglepetések. Miután kilőnek, kapsz killcamet, csapat esetén csak akkor, ha már mindenkit likvidáltak közületek.
