A Crysis sorozat első része 2007-ben jelent meg és valószínűleg szaggatott a gépeden, akárcsak a később érkező folytatásai. Az enyémen persze biztosan nem, mert egészen 2019-ig teljesen kimaradt számomra a széria. Nemrég viszont lecseréltem a jó öreg AMD HD6670-et egy Nvidia GTX 1050-re, és hát az új vasdarabot illik valamivel felavatni...

A vas

Jelen esetben azért fontosak a gép részletei, mert egy tökéletes kis alacsony költségvetésű darab, a Crysis játékok meg mindig szerették olvasztani a hardvert. (Mérési eredmény nincs a cikkben, ez csak plusz infó.)

• Processzor: Intel i3-3220

• Memória: 2x4G DDR3@1600 MHz

• Alaplap: Asus P8B75M-LX

• SSD + HDD: ADATA SU650 és WD10EZEX

• VGA: Gigabyte GTX1050 2G Windforce

• Tápegység: Chieftec A80 450W

• Operációs rendszer: Windows 7 Pro x64

Crysis

A 2007-ben megjelent Crysis a közeljövőben játszódik, amikor is egy csapatnyi speciális védőruhával felszerelt amerikai katonát küldenek egy trópusi szigetre. A szigetet korábban elfoglalták az Észak-koreaiak, a katonák célja pedig az, hogy kiszabadítsanak egy fogságba esett tudóscsapatot. A buli persze nem úgy alakul, ahogy tervezik: rejtélyes lények kezdenek el mindenkit aprítani, lesz egy nagy felfedezés is, végül pedig beszáll a hadsereg is a látványos csatározásba. Mi egy Nomad nevű katonát irányítunk, a nagyobb szerephez jutó társaink neve Prophet (ő a főnök) és Psycho (mesterlövész és domináns badass).

Egyből szívás

A Crysis maraton viszonylag gyors pofáraeséssel indult, mert az első rész Gog.com-os változata nagyon rosszul futott a 1050-en. Szépre húzott grafikával ugyan jó volt az átlag FPS, viszont a frame time egyáltalán nem volt rendben, sokszor éreztem szaggatósnak a játékot.

Mint kiderült, ezzel a problémával sokan fognak szembesülni, akik napjainkban akarnak játszani ezzel a klasszikussal. Már a maga idejében se futott jól, a technológiai fejlődésből fakadó kompatibilitási bajok pedig még rontottak a helyzeten. Ez egy DirectX 10-es játék, ráadásul korai implementáció, így nem igazán fut jól a mai DirectX 11-re és 12-re optimalizált hardvereken és szoftvereken.

Azt is említették a különböző források, hogy a CryEngine 2 élsimítási technikája is sokat ront a helyzeten, illetve a processzorigény is spéci: a játék elvileg szereti, ha az első két processzormag magas órajelen fut és fizikai kialakítású. (Az i3-3220 első magja fizikai, a második virtuális.)

Ezzel kapcsolatban van valamilyen információd, tapasztalatod? Hatalmas marhaságot írtam volna? Írj egy kommentet a cikk alatt!

Ami tetszett

A grafikai forradalmakkal kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok, viszont még visszavett grafikával is tényleg nagyon szépnek találtam a Crysist. Ez azért nagy szó, hiszen egy 12 éves programról van szó.

A játékmenet is tetszett: a főszereplő védőruhája nem egyenlő egy IDDQD kóddal, hanem okosan, taktikusan, jól időzítve kell használva a különböző képességeket. Szerettem, hogy a játék jelentős részében nagy mozgástér állt rendelkezésemre. Kihasználhattam az erdős környezet által adott taktikai lehetőségeket, kísérletezhettem, ügyeskedhettem. A fegyverek kiegészítőinek cseréje sokszor bizonyult hasznosnak.

A földön, vízen és levegőben vezethető járművek kezelése, na meg persze a harc élvezetes, plusz nagyot dob mindenen a jelentős mértékben rombolható környezet is. Az AI is egészen jól teljesített, bár a négy nehézségi szint közül csak eggyel, a mediummal játszottam (még). Az audiovizuális design is bejött minden téren. 

Az egyik küldetést külön kiemelném: az Észak-koreaiak és a szövetségesek hatalmas csatát vívnak egy öbölben, miközben a játékosnak el kell pusztítani az ellenfél két eszközét, majd elsüllyeszteni egy kikötőben álló hajót. Hosszú, rendkívül változatos, pörgős és jól összerakott pálya, ami az egyik kedvencemmé vált.

További pozitívumnak éreztem, hogy játék közben felevenedtek bennem tinédzser korom Half-Life 2-vel és Haloval töltött pillanatai is. Ez teljesen rendben van, nagyon is jó helyekről jött az inspiráció a CryTek alkotóinak.

(A sztorimód hossza a HLTB adatai alapján átlagosan 10 és fél óra.)

Ami nem tetszett

Három dolog nem tetszett a játékban:

• A játék elején sok buggal és teljesítményproblémával találkoztam. Egy idő után ezek a dolgok kisimultak.
• Van egy erős hangulatváltás a játékban, amit sokan kritizálnak, mivel onnantól kezdve lineárisabb jellegűvé válik a játékmenet. Egy ilyen váltás szerintem belefér, ha az atmoszféra és a harc továbbra is jó marad. Itt sokáig rendben is voltak a dolgok, viszont a végén tényleg nagyon beszűkült a játéktér, ez már nem jött be annyira.
• A karakterek nem igazán voltak kidolgozva: a főszereplő Nomad tökös, bajtársai, Psycho és Prophet is tökösek, a női mellékszereplő szinkronhangja meg a mindig dögös Claudia Black.

Crysis Warhead

A Crysis Warhead a Crysis egy rövidebb kiegészítője, amelynek története párhuzamos fut az alapjátékéval. Főszereplője az első rész mellékszereplője, Psycho.

Ami tetszett

A Crysis Warhead egy klasszikus értelemben vett kiegészítő. Az eredeti játék elemeire építkezik, pár apróságot told hozzá vagy javít benne, sztorimódja pedig átlagosan körülbelül 5 óra 15 perc hosszú a HLTB szerint.

A Warheadben egyaránt kapunk teljesen lineáris és nyíltabb jellegű küldetéseket is. A nyíltabb jellegű küldetéseknél kapunk mozgásteret, de méretüket tekintve nem akkorák, mint az alapjáték első kétharmadában lévők. Komoly pozitívum volt, hogy az utolsó pályán nem szűkült be a játéktér, mint a Crysis esetében.

Jó húzás volt az írók részéről, hogy a kidolgozatlan Nomaddal ellentétben Psycho kapott egy kis mélységet is. (Klisé, klisé, de legalább volt neki.) A karakter hangját adó színész, Sean Chapman már az első részben is emlékeztett Jason Stathamre, itt viszont teljesen átvette a népszerű színész stílusát. Szerintem ez egy nagyon-nagyon jó húzás volt, mivel Statham a filmjei nagy részében véve pont egy "érző badass" figurát nyom, mint amilyen Psycho is.

Azért is jár a pluszpont a Crysis Warhead részére, mert sokkal stabilabban fut az alapjátéknál.

Ami nem tetszett

Kicsit rövid, kevés újdonságot ad, ráadásul most nem csak a főszereplő szemén keresztül látjuk az eseményeket, hanem klasszikus külső nézetű átvezető videókon. További negatívum, hogy az alapjátékhoz közeli vagy azonos áron fut.

Crysis 2

A Crysis 2 New Yorkban játszódik egy idegeninvázió idején. Egy Alcatraz nevű fickót kell irányítanunk benne, akinek feladata megállítani a támadó idegeneket, az általuk a városra szabadított vírust, illetve rendet vágni a szarkeverő emberi frakció soraiban. A humán rosszfiúk egy Cell nevű privát hadsereg tagjai, akiket eredetileg az inváziós helyzet megfékezésével bíztak meg.

Szubjektív morgás következik: az érzékszervi túlterhelés

A 2011-ben megjelent Crysis 2-vel egyetlen, ám annál jelentősebb problémám volt. Indításkor ultra beállítások mellett is korrekt számokat a hozott, viszont egy csomó mindent le kellett húznom... mert zavart a grafika stílusa. Két ok miatt.

Az első gondom a túleffektezéssel volt. Michael Bay Transformers víziójával is éppen az a bajom, hogy idióta módon vannak megtervezve az akciójelenetek: utolsó csavarig kidolgozott helyszíneken gyepálják egymást utolsó csavarig kidolgozott robotok gyors vágás mellett, ezért konkrétan alig látni a csörtékből valamit. A Crysis 2-nél pont ez fogadott: oké, hogy gyönyörű a grafika, de a túl sok és túl részletes vizuális effekt egyszerűen zavaró volt, túl homályosnak éreztem a játék vizuális reprezentációját. Ezt szerencsére a beállítások butításával sikerült kiküszöbölni. (Valószínűleg kevésbé zavart volna, ha mondjuk közvetlenül az Enemy Front után játszom vele.)

A második problémám a túlanimáltság és azok a játékmechanikai elemek, amelyek bizonyos mértékben korlátozzák az irányíthatóságot. Bemész egy szobába, a játék átveszi az irányítást, egy teljesen felesleges animáció keretében becsukod az ajtót, a játék visszaadja az irányítást. Régebben ezt elintézték volna egy ajtócsapódással. Értem én, hogy a technológia ott van, de nagyon zavaró tud lenni, ha már elkapott a flow.

A másik ilyen dolog nálam a fedezékrendszer volt. Tereptárgy, jobb gomb, adott szögekből tudsz kifelé tüzelni, de közben hozzátapadsz az adott objektumhoz. Hasonló kreatívkodás miatt kértem vissza tíz percen belül a pénzemet a Medal of Honor: Airborne kapcsán is. Minél több ilyen dolog kerül a játékba, annál kevésbé lesz direkt az irányítás.

Nem véletlen, hogy a CS:GO alatt továbbra is egy 15 éves engine fut. Értelmes fedezékrendszerként az Insurgency megoldását emelném ki: nincs semmi kötöttség, simán ki is hajolhatsz, de a megfelelő magasságú objektumok felett el tudsz lőni térdelve, irányzékkal.

A lényeg

Az ész nélküli túleffektezés és realisztikusnak szánt kamerarángatás megszokható, de felesleges és ócska trend. Normális esetben a téged érő hatásokat kompenzálja az idegrendszered: futás közben például nem fogsz ész nélküli fejrángatást érzékelni, mivel az agyad kiegyenlíti a téged érő hatásokat. Ha viszont egy helyben ülsz és egy monitort bámulsz, a fizikai hatásokat szimuláló kamerarángatást zavaró lehet. (Szerencsére az említett fejrángatást pont ki lehet kapcsolni a játékban.) 

Félre ne érts: a grafikai fejlődés jó dolog. Annak idején az Unreal is megölte a gépeket, viszont a színhasználata és hangulata mai napig zseniális, pedig az egy 1998-as darab. A lényeg az, hogy mire használják.

Ami tetszett

A Crysis 2 egyértelműen az "élmény" köré van tervezve, látszik rajta, hogy az egészet egyfajta belső nézetű, interaktív hollywoodi látványfilmnek szánták. Mindent áthat a grandiózusságra való törekvés, a sztori nagyon pörög, az akció és a látvány epikus, az audiovizuális hatásvadászat meg szinte kiüti a falat. 

Az első rész nyílt erdős területeit egy apokaliptikusba forduló városi terep vette át, és végig a lineáris pályatervezés dominál, amely során kisebb / nagyobb csomópontokban kell lebonyolítanod a harcokat. (Medium szinten játszva) sokkal dominálóbb volt az egyszemélyes hadsereg érzés, mint az előző rész alatt. Erre némileg dobott a skill upgrade is, amelynek keretében a megölt alienek után szerzett nanocuccokért új képességeket lehet vásárolni. A fegyverválaszték korrekt, a kedvencem a Hammer nevű Deagle-re hajazó pisztoly volt.

A lineáris pályavezetés és az egyszerűsített irányítás miatt egy kicsit el kell engedni az első részt; ha ez megvolt, utána nagyon rá lehet kapni. Itt is sokszor dönthetünk a nyílt konfrontáció és a lopakodás között, bár itt teljesen nem kapunk szabad kezet helyezkedés terén a zártabb pályák miatt.

A Crysis 2 története tulajdonképpen nem túl vastag, de igen jól van tálalva. Az a Richard Morgan írta, akinek a magyar vonatkozásokkal tömött Takeshi Kovacs-trilógia is köszönhető. Jó választás vol; ha olvastad a könyveit, akkor valamennyire érezheted a játék története, karakterei mögött az író filmszerű stílusát. A színészek játéka is rendben volt.

A játék zenéjét érdemes külön kiemelni, amelynek főtémáját Hans Zimmer szerezte. Hangulatos, hatásos és maradandó.

Mi volt az éles váltás oka?

Míg az Crysis első kétharmadában egy igazi sandboxban játszhatunk, miközben folyamatosan taktikázni kell a páncélzat limitált tartalékai miatt, a második részben zárt és korlátozott mozgásteret nyújtó pályákon kell egy két lábon járó tankként aprítani az ellenfeleket. Erre nagyrészt azért volt szükség, mivel a Crysis 2 a gyöngébb hardverrel rendelkező konzolokon is megjelent.

A Crysis és a Crysis Warhead szép számokat hozott a kasszáknál, azonban a Crytek időközben jelentős mértékben megnőtt. A német cég a következő helyszíneken nyitott irodákat:

• Kijev,
• Budapest,
• Sofia, Bulgária,
• Nottingham,
• Isztambul,
• Austin, Texas.

Egy ilyen méretű céges növekedés rengeteg költséggel jár, így a Crytek a konzolpiacot vette célba a Crysis következő részével. A konzolok teljesítménybeli és kialakításbeli problémái azonban jelentősen limitálták a lehetőségeket, ezért a Crysis 2-t minden fronton le kellett egyszerűsíteniük ahhoz, hogy minden igényt ki tudjon elégíteni. A változásokhoz hozzájárult a Call of Duty-franchise sikere is.

A hirtelen növekedés hosszú távon azonban nem volt kifizetődő a Crytek számára, de erről majd a Crysis 3 után.

Crysis 3

A Crysis 3 története 24 évvel a Crysis 2 eseményei után játszódik. A játékban Prophetet irányítva visszatérünk New Yorkba, a város azonban időközben teljesen megváltozott: egy dómot építettek köré, teljesen elzárták a külvilág elől és mindent benőtt a dús növényzet. A játék elején a posztapokaliptikus - disztópikus hangulat dominál, majd egy halk kopogtatást követően az ajtót berúgva megjelenik a világvége.

A játék alapjában véve a második részre épül, de más a felépítése. A Crysis 3 kezdetben lineárisabb jellegű, azonban a tét növekedésével a pályák mérete is skálázódik: az utolsó előtti küldetés feladatait már kimondottan nagy területen kell végrehajtanunk. A játékban a lopakodás nagyobb hangsúlyt kap: meghackelhetjük az ellenfelek aknáit és drónjait, illetve egy néma, rejtőzködés közben is használható íjjal is apríthatjuk őket. Már ha egyáltalán akarjuk őket, mert rengeteg pályán simán elosonhatunk ellenségeink mellett.

Az előző epizódban a megölt alienek után kaptunk pontokat, amiből vásárolhattunk extra képességeket, itt kis tuningkészleteket kell felvennünk. A képességek kezelése teljesen átalakult, felhasználóbarátabb és dinamikusabb felületen menedzselhetjük őket. 

A Crysis 3 legnagyobb erőssége számomra a történet drámai íve volt. A Warheadet leszámítva nem igazán volt személyes dráma az egyik részben sem, itt viszont bőven kapunk belőle. Prophet és Psycho itt sokkal emberibb, szerethető és legfőképpen esendő karakterek, akiknek (papíron klisés) jellemvonásait, érzéseit fantasztikus színészi játék teszi átélhetővé. Psycho esetében volt egy színészcsere: Sean Chapmant a teljesen más stílusú David Kennedy váltotta. Furcsa volt, de ehhez a karakterívhez tényleg kellett a váltás.

Összességében véve lehetett volna jobb is a játék egy erősebb kezdéssel vagy kicsit több frissességgel, viszont a remek hangulat és a kiváló, drámára koncentráló sztori és a bombasztikus befejezés miatt szerintem a Crysis 3 szerethető lezárása lett a sorozatnak.

Crysis 4? A sorozat jövője?

Habár a Cevat Yerli, a Crytek egyik alapítója és egykori CEO-ja optimista volt a Crysis sorozat folytatásával kapcsolatban, a Crysis 3 bevételi adatai miatt sajnos nem várhatunk újabb részt a franchise keretein belül. A harmadik résznek nem igazán szavazták meg a bizalmat a játékosok, így bukta lett, ez pedig súlyos válsághoz vezetett a Cryteken belül. Több stúdiójukat és irodájukat be kellett zárniuk, Yerli is távozott pozíciójából, a cég pedig teljesen más vizekre evezett.

VR projektjeik mellett jelenleg az ingyenes Warface frissítésein és fenntartásán dolgoznak, illetve 2019-ben jelenik meg a Hunt: Showdown nevű játékuk. Utoljára az AMD kártyán futó ray tracing komponenst tartalmazó techdemójuk kapcsán lehetett róluk hallani. Az új technológiájuk miatt a játékosok csak jól jártak, mivel az NVIDIA ray tracing támogatást adott néhány nem RTX kártyának is.

Multiplayer

A sorozatból már csak a Crysis 3 multiplayer módja működik. (A korábbi részek GameSpy alatt futottak, így már csak LAN-on keresztül használható a multijuk.)

Párszor felnéztem, mindig volt egy szerver, amin körülbelül egy tucat vagy több játékos volt fenn. Ahogy játszol, XP-t szerzel, amivel aztán különböző eszközöket unlockolhatsz a felszerelésedhez. Egész jónak tűnt a rendszer és a multiplayer mód is, viszont kevés a játékos és a sok profi: pillanatokon belül mindig ledaráltak a sok-sok évnyi tapasztalattal bíró arcok.

Árak

*A Gog.com-on a Crysis Warheaddel együtt megkapod a multiplayer központú, ám online funkcióval már nem rendelkező Crysis Warsot is. A Crysis az egyik komment szerint a Steam és Origin változattal ellentétben egy sandbox editorral rendelkező, 64 bites, patchelt verzió.

Úgy érzem, le kell fürödnöm, amiért leírom ezt, de tulajdonképpen egy 1-2 hónapos Origin Access Basic csomag keretében a legjobb letudni a sorozatot. Annak idején akciós időszakban vettem meg a Crysist és a Warheadet körülbelül 5-5 euróért, viszont a Basic meg csak 4 euró egy hónapra. Igaz, nem tarthatod meg a játékot, de itt úgyis csak a sztori kampány az, amiért igazán érdemes fizetni. Ez meg tényleg hozzáállás és egyéni ízlés kérdése.

A második és harmadik rész miatt előfizettem egy hónapra a Basic csomagra és nem bántam meg. Két-három hét alatt kényelmesen kipörgettem őket, rászántam 1-2 órát a multira, ráadásul még a Titanfall 2 egyjátékos kampányára is jutott időm. Egész jól megérte eladni a lelkem.

GVMERS

A cikk megírásához forrásként használtam a GVMERS Youtube csatorna remek dokumentumfilmjét. Érdemes körülnézni az anyagaik között, kiváló színvonalú tartalmakat gyártanak.